A nevelés a gyerek-őrsvezető-rajparancsnok háromszögben történik. Ez a hármas kapcsolat adja meg azt a teljes potenciált ami a cserkésznevelésben rejlik. Ebből minden építőelemnek nagyon fontos szerepe van.
Az őv-gyerek kapcsolatban zajlanak a programok, őrsgyűlések, a nagyobb testvér szerep megvalósulása, a legerősebb személyes figyelem és a bandaszellem megélése.
A gyerek-rpk kapcsolatban a vezetettek egy hozzájuk még mindig közelálló, de már felnőtt, felelősségteljes példaképhez kapcsolódhatnak, aki szeretettel és nyitottsággal fordul feléjük, teret ad a kiteljesedésüknek és a játéknak, ugyanakkor kereteket is szab és kihívásokat állít a gyerekek elé.
Az őv-rpk kapcsolatban a tudatosítás és a reflexió a legfontosabb. A rajparancsnok a lentebb leírt szituatív vezetés mentén segíti-irányítja az őrsvezető munkáját. Új ötleteket ad, segíti a keretek megtartását, összerendezi az őrsvezető gyerekekről alkotott tapasztalatait és segít szintetizálni ezeket. Támogatja az őrsvezető személyes fejlődését, ezáltal segít, hogy a gyerekek előtt jó és inspiráló példa legyen.
Hármuk közös terében pedig, pl. egy raj- vagy csapatprogramon a gyerekek példát látnak az együttműködő kommunikációra, csapatmunkára, kerettartásra, megtanulják, hogy lehet jól kommunikálni egymással és hogyan kell együttműködni.
A fönti elméletből látható, hogy a rajparancsnoknak nagyon fontos szerepe van. Érdemes tudatosítani, hogy az, akit mi st-nek nevezünk, nem csak tábort szervez, programok logisztikáját irányítja, vagy más operatív teendőket végez, hanem elsősorban ezt a hármas kapcsolatrendszert vezeti.
És szintén nagyon fontos, hogy ez minden egyes gyerek esetében egyenként megtörténik. Csak akkor tudunk fejleszteni, ha mindenkit a saját útján segítünk. Ebben persze fontos, hogy mindez közösségben történik, de ideális esetben a közösségi és egyéni figyelem egyensúlyban van.